Írásaim

A horizont mögül

Van egy kapu a horizonton mely nincs lezárva

ez egy paraván mely messze fut mintha kerítés volna

Körbe ölel mindent mi e világon van

ahogy átlépek rajta vonalak s fények kavalkádja fogad

A kapun vissza nézve egy házat látok lépcsős a bejárata

Korlát is van melybe kapaszkodhatnék

A paraván kissé átlátszó üvegszerű masszív anyag

És érdekes hogy fölötte át lehet látni

A kapun átlépve egy lábtörlő van leterítve

a kapu mellett egy vaslavór vízzel és hófehér törölközővel

lábat tőrlök kezet mosok s bámulom a fehérséget

Itt minden olyan tiszta és csöndes

Hogy hogy kerültem ide magam sem tudom

én csak mentem mentem minduntalan előre és vártam a célt

Kételyeim nincsenek afelől hogy megérkeztem

Egy kérdés van hogy pontosan hova is tévedtem

Nekem mindég a messzi volt közelebb

s most mintha a világ végén volnék egy tiszta helyen

egy helyen mely mindenkinek elérhetetlen

Nekem miért nyit kaput s miért enged ilyen közel?

Ez a horizont maga s én átléptem rajta

Most itt állok a fehérségben tisztaságban egyedül

Az idő megállt a kapu bezárult mögöttem

S én csak állok és várok valamire innen a horizont mögűl

Vakon tojást venni

Túlárazták a tojást

darabja már húsz forint

én csak hármat kértem

erre az árus szóval int

Közelebb húz magához

és a fülembe súgja

Amit adott pénzt

ezt sajnos nem futja

Erre én azt kérdem

Miért mennyire elég

Majd a főnök odalép

Hogy takarodjak odébb

Kihátrálok onnan

búskomoran sután

Az eladó csak nézett

Sajnálóan bután

A főnök nevetett

Dörzsölte tenyerét

Menjen már innen el

keressen más hülyét

Az ajtónál kifelé

hangokat hallok

kerestem az ajtót

ahol kijuthatok

A főnök csak nevetett

Számolta a pénzem

Hat száznál azt mondta

Hogy ez már igen kérem

Én tovább hátráltam

Az ajtó felé sután

Es inkább szólítottam

a vakvezető kutyám

SZTEREOPSZIS - A sokszínűség csatája

A kiállítás szól a városi és vidéki életről, ezek előnyéről,hátrányról, minden velejárójáról. Szól a boldogulni vágyóemberekről. Szól a konfrontációról, mely egyik másik"ember" közt kialakulhat szármzásuk- hovatartozásuk, hitvallásuk miatt. Szól a kirekesztettségről. Szól a sokszínűségelnyomásáról, mely nem hagyja kibontakozni az ember valódiénjét. Szól Rólad, róluk, rólam! Szól a kompromisszumkészségről, az elfogadásról, a kognitív disszonanciáról, a viszályról és békéről, emlékekről, víziókról, azelszármazottakról és arról, hogy sose felejtsük el honnanjöttünk!

Egy világ, ahol a sokféle megfér egymás mellet, ahol a magasra törő nem nyomja le a nyugodt életre vágyót. A vidéket nem szippantja magába, hanem határt húzva hagyjasaját tempójában virágozni. Nem kérkedik senki, csak büszkénviseli azt ami. A konfliktus vita során megoldódik! Itt, ahol azellentétes nem rombol hanem épít, egyfajta harmónia él azalap értékeket nem feledve. Ahol a templomokat nemgraffitizik, ahol a temetőkben nem döntik le a márvány követ, s ahol nem szégyen dolgozni és ahol a "nagy" másvéleményére kiváncsi. Vidék és nagyváros a két szem, harmadik az agy, a kompromisszum."

Tudatra ébredés két látó csövön keresztül, mely elfogadtat s kiemel emberi sorsokat. Ellentmondások harmonikusötvözete, érzelmek kombinációja, gesztusok és megfogottmozdulatok koncentrációja, színek tudatos véletlenszerűsége.Íme, ez a SZTEREOPSZIS - A SOKSZÍNŰSÉG CSATÁJA

Lóra szállnék messze mennék

reggeliznék s ebédelnék

este pedig tábortüzet raknék

Ha lovam volna